Masovna migracija zlatnih vivaka u Bačkoj i Banatu!
Početkom marta, tokom potrage za novim gnezdilišnim teritorijama orla krstaša u Bačkoj i Banatu, naše kolege imale su priliku da prisustvuju do sada nezabeleženo masovnoj prolećnoj seobi zlatnih vivaka (Pluvialis apricaria). Najmanje 2.165 jedinki je tokom marta meseca evidentirano na pašnjacima, slatinama i obradivim površinama u okolini Radojeva, Hetina, Bogojeva, Telečke, Mošorina, Melenaca, Subotice, Novog Kneževca. Na njivama i pašnjacima između Radojeva i Hetina je izbrojano čak 1680 jedinki ove zanimljive vrste šljukarica u nekoliko većih jata. Ovaj podatak ujedno predstavlja i najveću brojku istovremeno posmatranih zlatnih vivaka u našoj zemlji.
U Srbiji su zlatni vivci beleženi još od 17. veka kao česta vrsta na migraciji, ali je poslednjih decenija postao sve ređe beležena vrsta. U prošlosti kod nas nisu zimovali, dok poslednjih 6 godina to postaje redovna, ali i dalje vrlo retka pojava. Ipak, tokom ovogodišnjeg Međunarodnog zimskog popisa ptica vodenih staništa su bili najbrojniji do sada sa ukupno 130 jedinki evidentiranih na slatinama i pašnjacima.
Zlatni vivci spadaju u ptice šljukarice, koje se gnezde u tundrama na krajnjem severu Evrope a u folkloru severnih naroda često se smatraju vesnicima proleća. Iako je njihov status na IUCN-ovoj crvenoj listi označen kao „LC“ (najmanja briga), a njihova populacija je u porastu, ova vrsta se takođe suočava sa problemima povezanim sa klimatskim promenama. Nakon leta i gnezdeće sezone na severu Europe ove ptice kreću na svoja zimovališta koja se protežu od zapada Evrope, severa Afrike pa sve do jugozapadne Azije. Tokom migracije okupljaju se u veća jata koja nekad broje i nekoliko hiljada jedinki. Kako se ova vrsta hrani sitnim beskičmenjacima na travnim staništima, na svojoj migraciji najradije se zadržava na pašnjacima, slatinama, dok je ređe posmatran na plitkim vodenim površinama. Nažalost, ove tipove staništa sve više ugrožavaju intenzivna poljoprivreda i učestale suše koje postaju sve češće.
Zbog svega navedenog od izuzetnog je značaja zaštita i podizanje sveti o važnosti vlažnih travnih staništa, a koji su ujedno i jedan od glavnih ciljeva prekograničnog GRASSLANDBIRDS (HUSRB/23S/12/043) projekta, koji je podržan od strane Interreg Mađarska-Srbija programa. U narednom periodu u okviru ovog prijekta biće sprovedene aktivnosti praćenja vlažnih staništa i monitoringa ptica u pograničnom regionu Srbije i Mađarske, kako gnezdarica tako i selica. Na ovaj način, kroz aktivno učešće volontera biće prikupljeni važni podaci o stanju samih staništa i pticama koje ih koriste tokom gnežđenja i migracije. Zlatni vivci, muljače, ćurlikovci, carske šljuke, crvenonogi sprudnici i mnoge druge ugrožene šljukarice svakako da će nam biti u fokusu!
Mass migration of golden plovers in Bačka and Banat!
In early March, during the search for new nesting territories of the eastern imperial eagles in Bačka and Banat, our colleagues had the opportunity to witness the previously unrecorded mass spring migration of golden plovers (Pluvialis apricaria). At least 2.165 individuals were recorded in March across pastures, salt marshes, and arable lands around Radojevo, Hetin, Bogojevo, Telečka, Mošorin, Melenac, Subotica, and Novi Kneževac. On the fields and pastures between Radojevo and Hetin, as many as 1.680 individuals of this fascinating wader species were counted in several larger flocks. This figure represents the largest number of simultaneously observed golden plovers in our country.
Golden plovers have been recorded in Serbia since the 17th century as a frequent migratory species, but they have become increasingly rare in recent decades. In the past they did not winter here, but over the last six years, their presence has become a regular, though still very rare occurrence. However during this year’s International Waterbird Census, they were the most numerous ever recorded, with a total of 130 individuals observed on salt marshes and pastures.
Golden plovers belong to the wader group of birds, nesting in the tundras of northern Europe, and in the folklore of northern peoples they are often considered harbingers of spring. Although their status on the IUCN Red List is classified as „LC“ (Least Concern), and their population is increasing, this species still faces challenges related to climate change. After the breeding season in northern Europe, these birds migrate to their wintering grounds, which extend from western Europe, northern Africa, and all the way to southwestern Asia. During migration they gather in large flocks, sometimes numbering in the thousands. Since this species feeds on small invertebrates in grassland habitats, they prefer to stop on pastures and salt marshes during migration, though they are less frequently observed on shallow water bodies. Unfortunately these types of habitats are increasingly threatened by intensive agriculture and the frequent droughts that are becoming more common.
For all these reasons, it is of utmost importance to protect and raise awareness about the significance of wet grassland habitats, which are also one of the main goals of the cross-border GRASSLANDBIRDS (HUSRB/23S/12/043) project, supported by the Hungary-Serbia Interreg programme. In the upcoming period, activities will be conducted under this project to monitor wetland habitats and bird populations in the border region of Serbia and Hungary, both for breeding and migratory birds. In this way through active volunteer participation valuable data will be collected about the condition of these habitats and the birds that use them during breeding and migration. Golden plovers, black-tailed godwits, stone curlews, common redshanks, eurasian curlews, and many other endangered wader species will certainly be our focus!
Az aranylilék tömeges vonulása Bácskán és Bánátban!
Március elején, a parlagi sasok új fészkelőterületeinek felkutatása során Bácskán és Bánátban, kollégáink szemtanúi voltak az aranylilék (Pluvialis apricaria) eddig fel nem tárt tömeges tavaszi vonulásának. Ebben a hónapban legalább 2.165 egyedet jegyeztek fel Klári, Tamásfalva, Gombos, Bácsgyulafalva, Mozsor, Melence, Szabadka és Törökkanizsa környéki legelőkön, szikes mocsarakban és szántókon. Klári és Tamásfalva közötti szántóföldeken és legelőkön több nagyobb csoportban összesen 1.680 aranylilét számláltak meg. Ez az adat hazánkban a legnagyobb számban megfigyelt aranylilét jelenti.
Szerbiában az aranylile a 17. század óta gyakori vonuló fajként jelent meg, míg az utóbbi évtizedekben azonban egyre ritkábban figyelték meg. Régebben nem telelt Szerbiában, míg az elmúlt 6 évben már rendszeressé vált, de még mindig nagyon ritkánk figyelhető meg. Az idei télközepi vízimadármonitoring során lett a legtöbb aranylile feljegyezve, összesen 130 egyedet regisztráltak a felmérők mocsarakban és legelőkön.
Az aranylile a gázlómadarak csoportjába tartozik mely az észak-európai tundrákban fészkel és az északi népek folklórjában gyakran tartják a tavasz hírnökének. Bár az IUCN Természetvédelmi Világszövetség Vörös listája a „LC“ (nem fenyegetett) kategóriába sorolja és populációjuk növekszik, ennek a fajnak még mindig szembe kell néznie az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívásokkal. Az észak-európai költési időszak után ezek a madarak a telelőhelyeikre vándorolnak, amelyek Nyugat-Európától és Észak-Afrikától egészen Délnyugat-Ázsiáig terjed. A vándorlás során nagy állományokban gyűlnek össze, számuk néha több ezer is lehet. Mivel ez a faj a gyepes élőhelyeken kis gerinctelen állatokkal táplálkozik, vándorláskor inkább a legelőkön és a szikes mocsarakon tartózkodna, sekély víztesteken pedig ritkábban figyelhetőek meg. Sajnos az ilyen típusú élőhelyeket egyre inkább fenyegeti az intenzív mezőgazdaság és az egyre gyakoribb aszályok.
Mindezek miatt kiemelten fontos a vizes élőhelyek védelme és jelentőségének tudatosítása, amely a Magyarország-Szerbia Interreg program által támogatott, határon átnyúló GRASSLANDBIRDS (HUSRB/23S/12/043) projekt egyik fő célja is. Az elkövetkező időszakban a projekt keretében olyan tevékenységeket fogunk folytatni, amelyek a vizes élőhelyek és madárpopulációk monitorozását célozzák Szerbia és Magyarország határ menti régiójában, mind költő, mind vonuló madarak tekintetében. Ezáltal, aktív önkéntesek bekapcsolásával értékes adatok gyűjthetőek össze ezen élőhelyek állapotáról, illetve az azokat költés és vonulás során használó madarakról. Minden bizonnyal az aranylile, a nagy goda, az ugartyúk, a nagy póling, a piroslábú cankó és még sok más veszélyeztetett gázlófaj lesz a fókuszban!